A stressz mára az egyik leggyakrabban használt szó lett a mindennapi szókészletünkben. „Stresszes vagyok”,” a stressztől van”,” munkahelyi stressz”, hogy csak néhányat említsek.
Természetesnek vesszük, hogy része az életünknek, főleg a mai, modern, rohanó világban. Mint a szmog a városban, ott van körülöttünk, azt gondoljuk, hogy túl sok mindent nem tudunk tenni ellene, legfeljebb a következményeit kezeljük, amikor már elkerülhetetlen.
Azonban a stressz kapcsán nem kell megvárnunk, hogy valamilyen komolyabb tünetet okozzon, amivel aztán már muszáj valamit kezdeni. Elébe is mehetünk a problémának, hogy nyugodtabb mindennapjaink és békésebb belső világunk legyen.
Mi is az a stressz?
A stressz egyáltalán nem a modern világ terméke, a fogalom kapcsán vissza kell mennünk az ősemberig. Már ő is élt meg stresszt, amikor például nyugodtan tett-vett és egyszercsak egy vadállat neszét hallotta. Ekkor a szimpatikus idegrendszeri működések bekapcsoltak, hogy éberré váljon és felkészüljön az esetleges veszélyhelyzet megoldására. Kitágultak a pupillái, felgyorsult a vérkeringése, kitágult a tüdeje, az izmai is tónusosabbá váltak, hogy ha kell, elfusson vagy megküzdjön a betolakodóval. Ha aztán kiderült, hogy csak a szél mozgatta az ágakat, megnyugodhatott és a paraszimpatikus idegrendszer segített nyugalmi állapotba visszatérni a testének is. Ez az ősi, elemi reakció él ma is bennünk tovább és segít minket a megküzdésben.
Akkor mi a gond a stresszel?
Amíg ez a folyamat ebben a természetes ritmusában lezajlik, semmi baj nincs vele. Akár meg is mentheti az életünket, ha el tudunk futni vagy le tudjuk küzdeni az akadályokat. Először megnő az idegrendszeri és testi aktivitás és a veszély elmúltával visszatér nyugalmi állapotba.
Gondot akkor kezd el okozni a stresszreakció, ha tartóssá válik. Ha újra és újra, akár kis időközökkel érkeznek ingerek és a szervezet és az idegrendszer újra és újra készültségi állapotba kerül. Ilyenkor egy plató alakul ki, állandósul a készültség és nem követi megnyugvás, regenerálódás, ami hosszú távon kimerüléshez, akár kiégéshez vezethet.
Stresszel reagálhatunk nem csak az előbb említett tényleges életveszélyt jelentő helyzetekre, hanem bármilyen ingerre, elvárásra, feladatra, ami kihívást jelent, ami nem rutin, illetve akár a túlzott mennyiségű, intenzitású feladatokra is. Sokaknál azt látom, hogy nem maga az adott helyzet, hanem a tartós készenléti állapot okozza a nehézséget.
Mielőtt továbbhaladunk, gondolja végig, Ön mikor érzi, hogy tartósan feszült?
Mit tehetek én ez ellen?
Tudatossággal, önreflektivitással, helyzetértékeléssel, kisebb-nagyobb változtatásokkal, technikák tanulásával sokat tehet ez ellen.
Stresszorok felismerése
Erről is szól az önismeret, hogy megismerje az életét, aktuális élethelyzetét, működési módjait, megküzdési módjait és alakítsa, ahol szükséges.
Kezdésként feltérképezheti milyen stresszorok vannak az életében. Mire reagál stresszreakcióval? Mind egyediek vagyunk, ebben is sok eltérés van köztünk, hogy milyen helyzetre hogyan reagálunk, fontos a saját működését feltérképezni, megérteni.
Külső körülmények alakítása
Van-e valami, amit Ön a körülményeiben tud változtatni, hogy csökkenjen a stresszorok száma?
Ha valamit meg tud szüntetni vagy el tud kerülni, ez lehet a legjobb megoldás és nem a következményekkel való állandó küzdés.
Belső reakciók megértése
A stresszorok, amiket nem tud elkerülni, hogyan hatnak Önre?
Milyen érzéseket, gondolatokat keltenek Önben?
Mitől érzékeny pont ez?
Ezen kérdések által jobban megértheti a saját mozgatórugóit, ami segíthet átkeretezni helyzeteket illetve a saját működésén kezdhet ezáltal dolgozni.
Érzelemszabályozás és öngondoskodás
Mindemellett az önismereti munka része lehet az érzelemszabályozási technikák tanulása. Ezek a módszerek segítenek aktiválni a paraszimpatikus idegrendszeri működést és így eljutni a nyugalmi állapotba. A stresszreakció így nem állandósul, a stresszgörbe visszatér a tetőpontról a nyugalomba.
Ha vannak ilyen technikái, akkor eszköz kerül a kezébe, amivel nem elszenvedője lesz a stressznek, hanem lesz ráhatása a helyzetre. Hosszabb távú cél pedig az lehet, hogy a napi, heti, havi, éves ritmusában is legyenek olyan öngondoskodó tevékenységek, amelyek segítenek töltődni hogy ne csak használja az energiáját, hanem vissza is töltsön önmagába, hogy egyensúlyban tudjon maradni.
Pszichológiai segítség
A fenti kérdések mentén akár otthon, saját maga is elkezdhet gondolkozni és dolgozni a témán.
Azonban nem kell ezt egyedül csinálni. További lehetőség a stresszkezelésben az önismereti folyamat, ahol pszichológus szakmai segítségével és egy biztonságos, támogató közegben, lépésről lépésre térképezheti fel ezt a területet és áshat még mélyebbre a témában és a saját működése megismerésében, alakításában.
